X. fejezet - A bál

 - Hogy mi? – szólalt meg szinte egyszerre Damon és Elena, hangjukban pedig égett a megdöbbenés, Isobel nevének elhangzásakor. Elena, ha valamire, hát erre nem számított egyáltalán. Fél szemmel pedig Rickre nézett, akinek teste egy pillanat alatt megfeszült, volt felesége nevének említésekor.

 - Felejtsd el, öcskös! Az a nő ott marad, ahol van! – termett előtte Damon, ellentmondást nem tűrően. – Isobelnek egyáltalán mi köze van az egész sztorihoz? Ő meghalt, letépte magáról a láncát és hamuvá porhadt Elena szemei előtt. Mire kell ő neked?

 - Az az én dolgom, Damon – húzta ki magát Stefan, és Damon először érezte úgy igazán, hogy önnönmagát látja. Aki évekkel ezelőtt volt. A tűz az öccse szemében… az elszántság. A ravaszság. És a gyilkolási vágy. De ami a legjobban ott fénylett a kopott kék tekintetben, az… maga a csúf gúny volt.

 - Akkor felejtsd el! – sziszegte Damon bedühödten, és közelebb hajolt az öccse arcához.

 - Mi az, bátyó? Nem tetszik az új öcsi? – gúnyolódott tovább az ifjabbik Salvatore, és az idősebbik testvért már csak az tartotta vissza a verekedéstől, hogy Elena még mindig ott állt kettejük között, szinte villámhárítóként, és felváltva pislogott hol Damonre, hol Stefanra.   

 - Elég! Halljátok? – fogta meg mindkét férfi vállát Elena, ezúttal pedig az ő hangja telt meg azzal, hogy vele most nem vitatkozik senki. – Damonnek igaza van… amíg nem mondod el, mire kell az anyám… addig felejtsd el! Ha segíteni akarsz, ha őszintén segíteni akarsz, tedd meg azt, hogy a koporsóval foglalkozol. Velünk együtt – tartotta a szemkontaktust Stefannal, mire Damon felmorrant.

 - Őszintén? Nem látod, hogy a csupa rosszindulat tartja itt? – jelent meg egy vigyor a képén, de ekkor Stefan arcán is sejtelmes vigyor telepedett le. – Most min vigyorogsz?

 - Áh, semmin – sétált a kijárat felé. – Tudod, a szemem előtt éppen most egy nyuszika szaladgál, ahogy te mondanád – vont vállat, de a ravasz vigyor ott játszott a szája szélén. – Szóval kell a koporsó? Kell, aki benne van? Oké. Megnézem, mit tehetek az ügy érdekében – sóhajtott, a hajába túrva, de Elena szemeibe nézve egy őszinte mosoly jelent meg az arcán. – Még mindig gyönyörű vagy – suttogta, fél szemmel Damonre sandítva, akinek ugyan a vigyor ott maradt az arcán, de összeszűkültek a szemei.

Elena csak lehajtotta a fejét, és Stefan meg mert rá esküdni, hogy látott egy apró mosolyt ugrálni a lány szája szélén.

- Nem hihetsz neki, Elena – csóválta a fejét Damon, pár perc elteltével. – Isobel nem véletlenül kell neki. Vagy kellett – döntötte oldalra a fejét. – Ő külön utakon jár. És egyáltalán nem ugyanazon, amelyen mi – fogta meg a lány két vállát a férfi, mélyen a szemeibe nézve, a lány pedig csak tartotta magán a tekintetét, néha áttévedve a férfi ajkaira, míg végül Rick meg nem köszörülte a torkát.

 - Ennél fontosabb dolgunk is van! – szólalt aztán meg, mire Elena ellépett Damon egyméteres körzetéből és leült a kanapén, Damon arcán pedig egy halvány mosolykezdemény jelent meg.

 - Hol is tartottunk? - fordult végül feléjük a fekete hajú férfi és a tekintete ugrált Elena és Alaric között.

 - Egy tervnél. Miszerint Stefan nem túlságosan megbízható, a legjobb, ha van egy másik megoldásunk. Amiről ő nem szerez tudomást.

 - Klaus mindig egy lépéssel előttünk jár. Főleg mióta itt van a húga is – mormogta az orra alatt Damon, megtámaszkodva Elena mellett. – Nem lesz könnyű átverni. Elena nyaklánca nála van. Ki tudja, hogy… Katherine azt mondta, az ékszer egy fegyver, vagy mi a fene, ami Klaus ellen használható.

 - Mi van akkor, ha ő ellenünk használja? – szólt közbe Elena hirtelen, de rögtön be is fogta, ahogy látta, neki ebbe most nincs túl sok beleszólása. Nem él elég ideje vámpírok között, hogy tudja, mi is lenne a helyes cselekedet. Főleg a makacssága és önfejűsége miatt.

 - Na ezért kell az a boszorkány. Talán nem volt jó hecc az öcsikédet kizárni az ügyből – morogta Damon az orra alatt, majd elmerült a gondolataiban, míg meg nem hallotta Elena hangját. – Katherine azt mondta, az a férfi… nem kecsegtet túl sok jóval. Azon kívül, hogy képes lenne legyőzni Klaust.

Egyszerre kapta fel a fejét mind Rick, mind Damon és Elena arcát kezdték fürkészni, miközben a lány folytatta. – Én… azt hiszem, hogy… a koporsóval együtt kell a nyakláncom is… - hajtotta le a fejét. – És tudom, hogy egyikőtöknek sem fog tetszeni, de én… én vállalom azt, hogy visszaveszem azt a nyakláncot. A segítségetekkel – tette hozzá villámgyorsan.

Rick már szóra nyitotta a száját, de Damon beléfojtotta a szót és Elena talán még soha nem találkozott ennél meglepőbb szavakkal, főleg nem Damonnél. – Elenát nem bántja. Kell a hibridjeihez – állt fel, végigmérve a lányt. – Természetesen persze, ha a kislány nem csinál olyat, ami meggondolatlan cselekedett lenne – szűkültek össze a szemei, és figyelmeztetően nézett Elenára.

~*~

Eltelt egy hét. Feszültségekkel, kételyekkel és aggodalmakkal telve. De a kételyekből jutott a legtöbb. Stefan együtt tervezett a testvérével és Elenával ugyan, de az idősebbik Salvatore minden eshetőségre felkészült a rossz útra tévedt öccsével kapcsolatban. És természetesen sem Elena, sem Damon nem avatta be abba a bizonyos B tervbe Stefant. Túl nagy ára lett volna, ha pont Stefan húzza át a számításokat. Ha pont ő, aki a végletekig együtt dolgozott velük, ő árulná el őket. Mert ugyan együttműködőnek tűnt, de… a bátyja érezte, tudta, hogy ez egy álca. Stefannak van valami terve. De azt nem érezte, hogy ki ellen, és kinek a javára. A testvéri kapocs ezt már erőltetve sem tudta volna megválaszolni neki.

Stefan vitte nekik a hírt, miszerint Klaus egy bált készül tartani néhány napon belül. Alaposan át kellett gondolniuk, ki-mit-mikor-hogyan.

De végül eljött a nagy nap… a bál napja. És minden feszültséget, minden kételyt félre kellett tenniük, hogy helyt álljanak a saját szerepükben. Mert ha Stefan átveri őket és a végső pillanatban Klaus mellé áll. Ha csak egy igézet tartja ott velük, akkor… életbe lép a másik terv. Ami sokkalta rizikósabb és életveszélyesebb volt. És leginkább Bonnie életét veszélyeztette.

 - Nagyon furcsa, hogy… Klaus velünk is tudatta ezt a bál-dolgot – szólalt meg Elena a tükör előtt állva, Bonnie-ra pislogva. – Nem félsz, hogy… Klaus ismét elbánik veled? Ahogy már egyszer… - emlékezett vissza Elena arra, mikor Klaus Alaric testét használta, hogy a közelükbe férkőzzön. – Most nincs rajtad bűbáj. A csodálatos Mr Salvatore ezúttal erre nem gondolt – fintorodott el egy pillanatra, mire Bonnie elmosolyodott és a barátnője háta mögött megigazította annak ruháját.

 - Nem félek. Egyszer mindenkinek eljön az ideje, nem? A bűbáj nem jelent mindenre megoldást. Hiszen tudod, mennyire… ellenem fordultak a boszorkányok, mikor Jeremyt megmentettem. Mindannyian tudjuk, hogy ez az egész… kockázatos. Veszélyes. Bárkinek baja eshet – sóhajtott és a saját ruháját is megigazgatta. – Szóval egyelőre minden, amit tehetünk, hogy bízunk Stefanban. Bár nagyon remélem, hogy ő… nem számolt be mindenről a drága Klausnak – fújtatott egyet dühösen.

 - Stefannak ma egy szerepet kell játszania. Mégpedig azt, hogy Klaus oldalán áll. Bár ez bizonyára nem lesz nehéz számára. Majd megszereznie a koporsót és elvinnie messzire, mielőtt Klaus még rájönne.

 - És te bízol benne? – tette fel végül a keresztkérdést Bonnie, Elena arcán pedig egy keserédes mosoly jelent meg.

 - Nem. Amennyire régen tudtam benne bízni, annyira… kinézem belőle azt, hogy átver mindannyiunkat. De… ezért vagy te. És ezért van Damon – bámult szomorkásan a tükörbe a barna hajú lány.

 - Hölgyeim, az „öt perc” bűvös csapdájába estek – jelent meg az ajtóban az emlegetett fekete hajú férfi arca, de szinte azonnal le is dermedt, ahogy végigmérte a két lányt. – Hűha… nagyon szépen kicsíptétek magatokat. Igazatok van, ha ki kell purcannunk, legalább szép ruhában tegyük azt – vigyorgott tovább, majd teljes életnagyságban besétált hozzájuk. – Indulhatunk, ugye? Ha még egy percet kell eltöltenem a sok női pipere-holmi között, még megkérlek titeket, hogy fessetek ki engem is – kacsintott Elenára, majd még egyszer közbenézett, utána kisétált.

Elena elnevette magát és nagyot sóhajtott. – Hihetetlen, hogy… mennyire képes lazán venni a dolgokat. Mintha… ma este nem várhatna bármi rá – nyelt nagyot és egy könnycsepp folyt ki a szeméből.

 - Na, elég. Egyrészről elkenődik a sminked. Másrészről, Damon tudja, hogy mit miért csinál. Ő… szeret téged, vagy valami olyasmi – vont vállat mosolyogva, miközben elindult kifelé a fürdőből. – Viszont ha megváratjuk őt és Jeremyt… kiábrándulnak belőlünk. Menjünk – fogta meg nyugtatásképpen Elena kezét.