Rövid kis részlet a III. fejezetből

Sziasztok!

Nos, úgy döntöttem, ennek a fejezetnek is lesz egy olyan része, amit közzé teszek. Remélem felkelti az érdeklődést és akkor a hétvégén igyekszem hozni a következő fejezetet.

"Katherine hajvasalóval a kezében ült Damon szobájában, mikor Damon – immáron felöltözve – rátalált és benyitott hozzá.
- Látom, készülsz a nagy világmegváltásra – sóhajtott gúnyos fintorral, majd odalépett a nő mögé és megérintette az egyik már kivasalt tincset. – Klaus rá fog jönni, hogy te vagy az. És akkor megöl – vett nagy levegőt színpadias pislogással.
- Lebecsülsz. Száznegyven évig el tudtam hitetni magamról, hogy halott vagyok. Klaus csak egy fokkal nehezebb, mint ti vagytok – fordult Damon felé vigyorogva, majd kivasalta az utolsó göndörödő hajfürtöt is.
- Hiába, a ribancok mindig furfangosabbak – pislogott ártatlan szemekkel Katherine-re, de a nőtől ezzel csak egy szemforgatást ért el. Majd felállt és szembefordult a férfival.
- Valóban, Salvatore? És ebben mióta van olyan nagy tapasztalatod? - húzta fel vigyorogva ajkait a nő és közelebb sétált Damon ajkaihoz is. - Ribanc volnék? Bizonyítsd be... merthogy Stefan meg te... ez még nem ok arra, hogy ilyesminek titulálj - vont vállat érzéki mosollyall, mire a férfi nem tudott úrrá lenni az érzésein és a vágyán.
Magához rántotta a nőt és hevesen kezdte szívni a száját, szenvedélyes csókban forrt össze vele."  

Második fejezet: Megtiszteltetés

Sziasztok!

A tegnap délutánból ma délután lett... de készen lett, bár rövidebb lett, mint az előző kettő, de ez most így jött össze :) Megjegyzésem a fejezet mellé, hogy ebben néhány dolog említés szintjén felmerült, de a későbbiekben nagyon nagy szerepe lesz még a hét koporsónak és annak is, hogy Stefan kapott egy feladatot... a következő fejezetben pedig buli :))
És még mindig két komment jelent egy új fejezetet :) Jó olvasást!

(Vampire Diaries Season 2 Music Score)

Elena elhagyta az iskola épületét. Nem akarta hallani tovább Alaric szavait, amikben nyilvánvalóan az ő érzéseit firtatná.

Inkább elindult hazafelé… vagyis inkább a Salvatore birtokra. Tudni akarta, ki az a nő Damonnel. És ha valahol, hát a birtokon biztosan meg fogja találni őket. Bár a történtek után furcsa érzések kavarogtak benne. Hiszen Damon majdnem megölte Caroline apját. Újra képes lett volna gyilkossá válni. És az a mondata, hogy „Én nem Stefan vagyok!”, egyre többször köszönt vissza emlékezetében. Mert így van. Damon nem Stefan. Sosem lesz az. Talán ez benne a különleges.

Elena pedig nagyot nyelt. Mert ezt eddig nem gondolta át. Nem gondolta meg, hogy mit is érez Damon iránt, azon kívül, hogy hol gyűlöli, hol barátjaként kezeli. És elítélte… anélkül, hogy teljesen megismerte volna őt. De talán mégis esélyt kellett volna adnia magának, hogy megismerje, ne pedig taszítsa magától, mikor nyilvánvaló, hogy Damon szerelmes belé. Mindent megtett volna érte, ezt tudta. Míg Stefan csak… azt tette, amit Elena maga akart.

Felnézett a sötétedő égre és egy apró kis könnycsepp csíkozta az arcát, és ismét egy mondat rémlett fel benne. Damon szólalt meg. „Akarom, hogy emlékezz, mit éreztél irántam, mert ha visszahozom neked az öcsémet, tudnod kell, mit éreztél, mikor nem volt itt.” De még mindig csak kapizsgálta. – Vonzódom hozzá… - nyögte ki végül egy kész lelkiharc után, hogy ezt ki tudja mondani és mintha megkönnyebbült volna.

És ekkor ért a Salvatore panzió hatalmas ajtaja elé. Sóhajtott egyet, majd lenyomta a kilincset és belépett. – Hahó! – szólalt meg rekedten és remegve, már előre félve, hogy miféle látvány tárul majd elé.

Beljebb sétált és látta az üres nappalit, de hangokat sem hallott. Vagyis igen… lépések zaját, amik az emelet felől jöttek. És nem telt el sok idő, míg meg is látott egy törülközős nőt, vizes hajjal, nedves testtel és az ismert álszent mosollyal.

 - Katherine… - motyogta hitetlenkedve és majdnem eltátotta a száját.

 - Szia, Elena! Elég ramatyul nézel ki – sóhajtott színpadiasan a nő, majd megállt hasonmása előtt és fürkészni kezdte az arcát. – Damon keresed? A zuhany alatt hagytam – vont vállat nemes egyszerűséggel, Elena pedig összeszűkült szemekkel kezdett el bólogatni.

 - Rendben. Akkor… megyek is – nyelt nagyot csalódottan, bár a szemei még mindig nem akartak hinni annak, amit látott. És amit hallott… elég volt egy egész napra.

Már hátra is fordult, mikor Katherine utána szólt szokatlan kedvességgel. – Mondtam már… nem baj, ha szereted mindkettőt. De a végén válaszd a jó utat… és menekülj – kacsintott ravasz mosollyal és keresztbe fonta mellkasán a karjait, miközben hajából a padlóra csöpögött a nedvesség.

 - Bocs, ha zavartam – szólalt meg Elena megtört hanggal és a végére el is csuklott. Katherine pedig elmosolyodott, mert hallotta azt, amit más nem hallott volna meg. Hogy Elena – ha nem a gonosz őse előtt állna – bizonyára elbőgné magát legszívesebben.

 - Lásd már be, Elena… hogy nem Stefant kellene keresned. Hanem Damont elfogadnod. Bár nekem mindegy – kezdte el a körmeit fixírozni vállat rántva. - A te dolgod – sóhajtott lemondóságot utánozva, de Elena nem várta meg, hogy befejezze. Nem az lepte meg, hogy Katherine hónapok után megjelenik itt ismét, hanem hogy HOGYAN jelent meg. És a szíve elszorult…

Katherine visszaindult a Damon szobája felé nevetve, de mire a lépcsőkhöz ért volna, Damon már ott is állt előtte és éppen a felsőtestét törölgette a törülközővel. – Kivel beszéltél? Ki járt itt? – kérdezte kíváncsian, miközben bekapcsolta a nadrágja övét.

 - Elena járt itt. Megmondtam, hogy a zuhany alatt maradtál – nevetett Katherine gonoszan, hiszen Damon pillantása felért egy tömegmészárlással.

 - Gondolom azt a fontos részletet véletlenül sem említetted meg neki, hogy KÜLÖN zuhanyoztunk – köszörülte meg a torkát szikrázó szemekkel. – Most segíteni vagy itt, vagy elrontani mindent?

 - Kérlek, Damon… - szólalt meg szelíden, és mint egy kismacska, elmosolyodott. – Mi lenne, ha békén hagynád azt a lányt, aki nem téged szeret, hanem Stefant? Mondjuk… ezt tökéletesen megértem, én is mindig Stefant szerettem – vont vállat vigyorogva, mire a falnak lökve tért magához a döbbenettől, a torkát pedig Damon szorította.

 - FEJEZD BE!!! – ordított rá Damon, a szemei alatt pedig már kidülledtek az erek.

 - De azt az apró részletet nem említettem, hogy Elena szeméből sütött a féltékenység – húzódott meg egy féloldalas mosoly Kath arcán, mire Damon rögtön el is engedte. – Bizony, Damon. Valamit nála jól csinálsz…

~*~  

Stefan egy raktárba sietett. Vagyis nem sietett, szép lassan sétált, mintha egy ma született bárányka lenne, aki néhány hete nem is ölt volna rakat számra embereket. Zsebre vágta a kezeit, maga elé meredt, a gúnyos mosoly pedig ott égett a szája sarkában, de amint becsukódott maga mögött a raktárkapu, le is vakarta az arcáról ezt az álcát. A szemeivel pedig rögtön keresni kezdte legújabb barátját, de helyette most is csak koporsókat látott. Hét koporsót…

Körbenézett, de nem tudta ezt most mire vélni. Az emlékeiben az élt, hogy Klaus csak öt testvért említett, öt koporsót. Az egyik üres, hiszen Rebecah… mér élőbb volt, mint eddig. És valamelyikben Elijah is ott nyugodott teljes „békességben”. És van még ott két másik… az egyikről tudta, hogy kié lehet. Klaus édesanyjáé… és Rebecah-é is. Viszont a hetedik…

Akaratlanul indult el a lába… kíváncsi volt rá, hogy kit rejthet a névtelen födél.

 - Khm… - szólalt viszont meg egy határozott hang és rögtön szemben is találta magát Klausszal. – Hát visszatértél, Stefan – mondta mézes-mázas hangon, azzal a megszokott lenéző mosolyával az ajka szélében. – Mesélj, mit tudtál meg a felfedezőúton. És ne hazudj nekem – sóhajtott, miközben egyik lábát a koporsóra tette és kényelmesen elhelyezkedett.

 - Nem értem, hogy mit várnál most – vont vállat Stefan és összeszűkültek a szemei. – Tudtad… tudtad, hogy Elena életben van. És azzal, hogy odaküldesz, hogy minden nap a közelében legyek, azt éred el, hogy… hogy cserben hagyjalak – nyelt nagyot, ahogy Elena bársonyos hajára és szelíd mosolyára gondolt. És arra az arcra, ami kétségbe volt esve, mikor megmondta neki, hogy soha többé nem akarja látni. A fájdalom ott égett minden egyes pillantásában, akárcsak ma, az első iskolai napon is.

 - A hasonmás nem fog sok vizet kavarni – húzta ki magát Klaus, elégedett mosollyal és széttárta a karjait. – Amíg ő él, nem tudom szaporítani a hibrideket. Egy lehetőség van, ha magamnak jót akarok. Az pedig az ő halála! – hangsúlyozta ki erősen a férfi ezt az egyetlen egy mondatot, majd elnevette magát gonosz kacagással.

 - Damon nem fogja engedni, hogy megöld – mondta Stefan rezzenéstelen arccal és Klaus jeges kacagása ekkor törte meg legjobban a hely csendjét. Csengett abban minden… a bosszú, a vágy, és minden, ami a gonoszságát kifejtette.

 - Ne nézz kispályásnak, cimbora – billentette félre a fejét hirtelen megkomolyodott arccal. – Nem az én megtisztelő feladatom lesz véget vetni az életének ma este – húzódott fel a szemöldöke ravaszul és Stefanra kacsintott.

Stefan pedig abban a percben megértette… hogy ki érdemli meg azt a feladatot, hogy a hasonmás vérét ezúttal kiontsa… és erre lehunyt szemekkel kellett nagyot nyelnie…

"Előrejelzés"

Sziasztok!


Hát eléggé gyorsan meglett a két komment az első fejezetnél is, ezért még ma reggel belekezdtem a második fejezetbe, de úgy gondolom, hogy túl hamar vége lenne a történetnek, ha nap, mint nap új fejezet kerülne fel az oldalra. 
Ezért úgy gondoltam, hogy holnap reggel vagy délután felteszem az addigra már biztosan kész fejezetet, addigra viszont egy kis részletet hoznék, ami eléggé... a csalódásról és a szerelemről szól :) 

 "- Lásd már be, Elena… hogy nem Stefant kellene keresned. Hanem Damont elfogadnod. Bár nekem mindegy – kezdte el a körmeit fixírozni vállat rántva. - A te dolgod – sóhajtott lemondóságot utánozva, de Elena nem várta meg, hogy befejezze. Nem az lepte meg, hogy Katherine hónapok után megjelenik itt ismét, hanem hogy HOGYAN jelent meg. És a szíve elszorult…

Katherine visszaindult a Damon szobája felé nevetve, de mire a lépcsőkhöz ért volna, Damon már ott is állt előtte és éppen a felsőtestét törölgette a törülközővel. – Kivel beszéltél? Ki járt itt? – kérdezte kíváncsian, miközben bekapcsolta a nadrágja övét.

 - Elena járt itt. Megmondtam, hogy a zuhany alatt maradtál – nevetett Katherine gonoszan, hiszen Damon pillantása felért egy tömegmészárlással." 

Remélem kedvet kaptatok majd elolvasni. :)

Zsani