Első fejezet: Katherine terve

Sziasztok!

Nos, elég gyorsan összejött a két komment és ennek örülök :) És az ösztönzés hatására meg is jött a történet első fejezete, ami a prológus után szerintem még mindig kicsit vérszegény, de szerintem az első fejezetben nem kell rögtön lényegre térni ;)
És még mindig két komi egy új fejezet :)

(Reqiuem)

A levegő szinte megfagyott az osztályteremben. Halkabb susmutolás hallatszott, legalábbis Elena ezt hallotta… de őt nem ezek érdekelték. Stefant figyelte mindvégig, aki még egy pillantásra sem méltatta fél órán keresztül… és még utána sem.
Próbálta visszafogni magát, hogy ne szakítsa félbe Alaric óráját, de nehezen ment neki. Beszélni akart a szerelmével. Vagyis azzal a férfival, aki néhány hónapja még a szerelme volt. De nem tudott… néma csendben kellett figyelnie, elviselve Caroline érdeklődő tekintetét, aki szinte ezt mondta a szemeivel, hogy „Nyugi van!”. De hogy maradhatna nyugton? Stefan Salvatore mindig törekedett arra, hogy ne tűnjön ki a városban a többiek közül. És most ilyen egyszerűen visszajön és két egyszerű szóval jön be a terembe? Ez nem lehet ő…

Előkapta a telefonját, és Bonnie-nak kezdett üzenetet pötyögni zavartan, de szinte értelmetlenül álltak egymás mellett a szavak. És a válasz… sajgott a szíve, mert hol Stefanra, hol Bonnie-ra meredt és a válaszként csupán ennyi érkezett a barna hajú boszorkánytól: „Igen, elkésett. Már több hónapja. Elena, nem érdemel meg téged!”

De Elena életében először teljesen elbizonytalanodott. Oka van annak, hogy Stefan itt van. És hogy így jelent meg ismét a városban. De ha ő itt van… Klaus sincs messze. És ha kiderül, hogy még mindig él a hasonmás, ő ismét halálra van ítélve. Stefan ezért jött? Hogy lebuktassa és ezzel „megölje”? Nem, ő erre nem lenne képes. Sem a rosszfiú Stefan, sem pedig… az eredeti Stefan. De Elena abban a pillanatban nem tudta, melyik is az a Stefan, akit „eredetinek” nevezhetett.

Ezért megváltásnak fogta fel, mikor megszólalt a csengő. De Alaric szavai még megmaradtak neki.

 - Ne feledjétek, ma este a végzősök bulit rendeznek. Mindenki megjelenésére számítanak – csapta össze a könyvet, miután Elena kirohant a teremből és Stefanra nézett, de ő maga sem tudott megszólalni. Stefan viszont csak elégedetten mosolygott rá, félrebillentett fejjel, szemeivel azt mondva, hogy: Szaladj csak a kicsi lány után.

És Rick ezt is tette… mert már ő volt Jeremy és Elena nevelője is. Törődnie kellett velük, Elenával pedig főként. Főleg most, hogy… ez történik vele. – Elena, várj… - szólalt meg a folyosón, de mikor utolérte a lányt, Elena szemeiben már könnyek csillogtak. – Várj…

 - Te is láttad, ugye? Nem én képzelődtem… tényleg itt van? Visszajött…? – kérdezte hadarva és a hajába túrt idegesen és feszülten. – Hol van Damon? Neki… neki tudnia kellene erről! – vált Elena hangja hevesebbé.

 - Nyugodj meg, Elena! Damon nem engedi, hogy bajod essen és én sem! – mondta a tanár határozott hangon és nyugtatóan megfogta Elena vállait. – Tudom, mitől félsz. Nem Stefantól, igaz? – kérdezte mélyen a tekintetébe nézve. – Klaustól rettegsz…

 - Ha Stefan itt van, bizonyára jött vele ő is – bólogatott Elena. – De nem félek tőle. Elvette tőlem a szerelmemet. Gyűlölöm, nem pedig félek tőle! – sziszegte Elena dühösen. – De ha Stefan újra itt van, talán…

 - Verd ki a fejedből, Elena! Verd ki, de rögtön! – jelentette ki Rick keményen és ellentmondást nem tűrően. – Stefan nekem is a barátom volt. De elment! Volt lehetősége visszajönni és NEM élt vele! Klaust választotta helyetted!

 - Mert Damon életét mentette! – szólt közbe Elena ellenszegülve. – Nem tehetett mást! Fontos volt neki a bátyja élete, és Klaus ezt kérte cserébe! – rántotta ki magát Rick karjai alól. – Nem adom fel, Rick! Ő a szerelmem! És én küzdök érte, amíg csak élek!

 - Elfelejtesz valamit – mondta aztán Rick teljesen nyugodt hangon. – Hogy Damon is ezt fogja tenni. De ő nem Stefanért fog küzdeni… hanem érted – nyögte ki és a tekintetében ott égett a nemtetszés, de úgy érezte, ki kell mondania.

 - Miről beszélsz? – lépett hátra pár lépést a zavarodott lány.

 - Ugyan már – csóválta meg a fejét a férfi. – Nagyon jól tudod te, hogy miről van szó. Megkértem Damont néhány napja, hogy hagyjon téged békén és ne zavarjon össze. Mert ő és te… lehetetlen titeket egymással elképzelni – sóhajtott. – De nem tagadhatod le, hogy vonzódsz hozzá, vagy… már többet is érzel? Mit mondasz? – kérdezte érdeklődve Rick, mire Elena csak nagyot nyelt és lehajtotta a fejét.

 - Nem… nem tudom. Rick, ha igent mondok, azt mondom, hogy nem szeretem Stefant. De szeretem! Akármit is mondott, még mindig szeretem! Ki mellett állsz? – kérdezte végül Elena teljesen könnyes szemekkel és az első sós könnyek már lefolytak az arcán.

 - Át kell gondolnod, mit is érzel – lépett hátrébb Rick is, majd keserűen elmosolyodott. – Stefan nem ok nélkül tért vissza, ebben biztosak lehetünk. Ha Klaus vele van, nem engedné el ilyen egyszerűen. Ne menj a közelébe! Ha Klaus megtudja, hogy élsz... – nyelt nagyot Rick.

 - Szerinted még nem tudja? Ne légy ostoba és naiv, Rick! Tökéletesen tudhatja mára, ha itt van Stefannal! És csak az alkalomra vár… - halt el Elena hangja és rettegve nézett körül. – Beszélnem kell Damonnel – vette elő gyorsan a telefont és tárcsázott. Kicsöngött párszor… jópárszor, míg meghallatszott, hogy valaki felvette. – Damon, Stefan… Stefan itt van Mystic Fallsban – mondta ki rögtön idegesen, de aztán megszólalt egy hang a túloldalon. De az nem a szokványos, gúnyos Damon hangja volt. Hanem egy nőé. – Ki beszél? – kérdezte Elena, de aztán az arca elé tartotta a telefont, és a következő pillanatban kinyomta, majd meglepődötten meredt Rickre. – Egy nővel van… egy nő vette fel a telefont.

Rick viszont csak vállat vont. – És? Te Stefant szereted, mit érdekel téged, hogy kivel van? – kérdezte Rick rejtett gúnnyal, de Elena érezte, hogy akármennyire is kedves ember Rick, ez a mondat maga volt a gonoszság tőle… vagy maga az igazság? Nem… ez a mondat bármi volt, csak nem az igazság… mert érdekelte, kivel van Damon. És a gyomrában… hirtelen éledezni kezdett valami szörnyeteg. A féltékenység démona…

~*~

Katherine elégedett mosollyal tette le Damon telefonját a bárpultra és megcsóválta a fejét. – Hello, Elena! – köszönt a semminek még mindig gonosz fintoros mosollyal és a visszaérkező Damonre nézett, aki látszólag hallotta a szavait.

 - Elena? – kérdezte érdeklődve, mikor leült mellé, majd nagyot sóhajtott. – Róla most ne beszélj, Katherine! – sóhajtott elkeseredett ábrázattal és lehajtotta a whiskyt, majd a pultostól rendelt még egyet. – Jó itt távol Mystic Fallstól. Jó távol lenni Elenától egy kicsit – nyelte le a whisky felét ismét, majd megtámasztotta a fejét könyököstől a pulton és Katherine-re nézett. – De mondd csak, hogy került hozzád a nyaklánc, Sherlock Holmes? – kérdezte gunyorosan és félrebillentette a fejét.

 - Mr Salvatore… egy hölggyel nem illik így beszélni – nevetett kacéran a nő, majd rákacsintott Damonre.

 - Bocs, de én itt nem láttam hölgyet, csak egy örökéletű ribancot – kacsintott Damon ugyanúgy, akárcsak a nő és úgy nevette el magát, ahogy Kath, még a hangját is utánozva. Annyiban különbözött csak, hogy ez a nevetés tele volt gúnnyal.   

 - Nem leszünk jóban, Damon! – nézett rá szúrósan a barna hajú nő. – Ha segíteni akarsz, tudnod kell, hogy mi a tervem!

 - Én tudnám, de eddig te nem beszéltél – vont vállat Damon, majd gúnyos szemekkel Katherine-re pislogott.

Katherine pedig megfogtatta a szemeit. – A következő dologról lenne szó. Ez a nyaklánc egy Ősi boszorkánytól származik, aki Klaus húgának, Rebecah-nak adta ezt a medált – húzta elő Elena verblénás láncát. – Varázserővel bír… arra még nem jöttem rá, hogy mivel, de ez kell Klausnak. És ha rájön, hogy Elenánál van, megöli és elveszi.

 - De hát nincs Elenánál… - sóhajtott Damon unottan.

 - De ott lesz! – vonta fel ravaszul a szemöldökét a lány. – És mégis hogyan? – előzte meg a kérdést Katherine. – Ma este… a gimnáziumi buliban Klaus biztosan tiszteletét teszi. Hogy honnan tudom? – előzte meg ismét Damon kérdését a nő. – Mert már tudja, hogy Elena életben van. Honnan? Mert Mystic Fallsban van… - vont vállat mosolyogva Katherine, de ahogy meglátta Damon tekintetét, rögtön folytatta. – Viszont ma este nemcsak ő lesz ott. Hanem én is. Aki olyan, mint Elena. És a nyaklánc nálam van.

 - És te fogod felvenni… - kezdett el bólogatni Damon. – És ő téged fog megölni… - vigyorodott el, mire Katherine fintorogva ránézett.

 - Nem. Ma este bárki meghalhat, csak ÉN nem!

 

Prológus

Sziasztok!

Meg is érkezett a történet prológusa, ami nagyjából sejteti, hogy a történet milyen szálon kezd majd el futni. Remélem tetszeni fog és a véleményeteket kifejtitek majd egy kommenttel :) És még most az elején szeretném "megszabni", hogy két komment után jön új fejezet. Remélem ez nem lesz akadály ;)
És akkor jöjjön a prológus! :)

(Breakeven)

Az ősz első jelei már megmutatkoztak Mystic Fallsban. A szél volt az első árulkodó jel, hogy már nem a kellemes meleg nyári évszakban járnak, sokkal inkább vált csípőssé és szúróssá a levegő. Egyre több kósza levelet vitt magával az utcákon, elborítva ezzel a zöld gyepet, de csak fújt megállíthatatlanul.

És nemsokára egy családi házból kilépő lány haját is megérintette a fuvallat. Felsóhajtott és visszaszaladt a kabátjáért az előszobába, majd felhúzta magán és úgy indult el a középiskola felé. Közben pedig gondolkodott, mit is kellene tennie. Mit kellene éreznie, hogy ne derüljön ki. A cselekvése mindent el fog árulni magáról, mit is érez. Tehát… cselekedjen érzések nélkül? Az lehetetlen… mert akkor érzéketlenné válna. És ő… egy olyan nő, aki nem tudna érzelmek nélkül élni. Kellett neki a szerelem, a barátság és az a vonzalom is, amit egy férfi iránt érzett. De ezt még magának sem akarta elismerni…

Nagyot nyelt hát és az iskola hatalmas ajtaja előtt megtorpant. Ma újabb év veszi kezdetét. De most egy különbséggel… Stefan nem lesz itt vele, hogy három paddal arrébb egész órán őt figyelhesse. – Mert ő elment… - szorult el a torka Elenának, miközben erre gondolt, majd elhessegette a fránya könnyeket, amik a szemébe kúsztak és nagy levegővétellel nyitott be az épületbe, utána pedig az osztályterembe. Furcsa lesz… tavaly még úgy hitte, sima év lesz az neki. Átlagos tini, akiben nincs semmi különleges. Éppen csak annyi, hogy árva lett a nyár alatt.

Viszont az elmúlt másfél év… túl sok rejtélyt adott neki. És túl sok igazságot. Bonnie, a legjobb barátnője boszorkány, az egyik legnemesebb boszorkánycsaládból. Tyler, a másik osztálytársa vérfarkas, aki már ölt és minden teliholdkor átváltozik. És ott van még Caroline… akit Katherine változtatott át. Az ő őse… aki eltűnt Mystic Fallsból.

 - Elena! – jött rögtön az életvidám Caroline hangja még a folyosón, mielőtt a tanterembe lépett volna. És amint odaért barna hajú barátnője mellé, megölelte. – Végzősök vagyunk! – vigyorgott teljes fogsorával, majd elszakadt Elenától és együtt léptek be a terembe. – Ez az utolsó év és hamarosan együtt ünnepeljük ezt meg – folytatta tovább, teljesen bezsongva, majd megállt Elena előtt, mikor látta a lány keserű mosolyát és komolyra vált az arca. – Elena, tudom, hogy egész nyáron kerested azt a férfit, akit szeretsz. Itt ismerted meg, talán fájó neked idejönni, ahol minden kezdődött. De töltsük el ezt az évet úgy, mint azelőtt… - sóhajtott egyet apró mosollyal a szőke hajú vámpír és ismét magához húzta Elenát egy ölelésre. – Minden rendben lesz – suttogta a fülébe.

 - Nem, Caroline. Semmi nem lesz rendben – telt meg szomorúsággal a hangja. Először készült kifakadni azóta, mióta Stefan egyenesen a szemébe mondta, hogy nem kíváncsi rá többé. – Elveszítettem azt, akit a legjobban szerettem és tudom, hogy talpra KELL állnom. Tudom! – hangsúlyozta ki még egyszer. – De nehéz… nagyon nehéz.

 - Tudod, Elena… nem véletlenül van egy őrangyalod Damon Salvatore személyében – vonta fel Caroline a szemöldökét kicsi kacsintással, persze az ajkain látszott, hogy neki nem a szíve csücske az a vámpír, de mégis… Elenának fontossá vált az utóbbi időben. Neki kellett, hogy jól legyen.

 - Damont napok óta nem láttam. Azóta, hogy megharapta az apádat, nem beszéltem vele – rázta a fejét bánatosan. – Mindkettejük távol van tőlem ebben a pillanatban – sóhajtott lemondóan, majd Caroline-ra mosolygott halványan. – De jól leszek. Amíg nem kerül egyikük sem a közelembe, semmi bajom nem lesz. A talpamra fogok állni! – bólintott egyet, majd a Caroline mögött álló Tylerre mosolygott. – És neki nem muszáj mindent elmesélned – nevetett végre élettel telve, majd körülmérte az osztályát.

Nem is telt el sok idő, hogy az osztályteremben néma csend uralkodjon és bejöjjön rajta a már jól ismert történelem tanár, Alaric Saltzman. – Nos, fiatalok… utolsó éveteket töltitek a Mystic Falls-i gimiben – tette le a könyveket az asztalra, hogy utána leüljön a székre, és körbemérje az osztályát.

És beszélni kezdett, folyamatosan. Öt percig meg sem állt, csak sorolta az elvárásait, néha humorral fűszerezve mondatait, mígnem meg nem hallatszódott egy kopogás az ajtón.

És az ajtón belépett egy barna hajú srác. Az osztály többsége pedig kitátotta a száját, akárcsak Alaric. De Elena arcán volt a legnagyobb döbbenet, még megszólalni sem lett volna képes.

 - Elnézést, elkéstem – jelent meg egy féloldalas mosoly a belépő fiú arcán, és egy gúnyos pillantást villantott Rick felé, de úgy ült le, hogy Elenára sem nézett.

Elena pedig egyetlen szót volt képes kinyögni… - Stefan…

Because the blood doesn't become into water - Rövid Ismertető

Üdv mindenkinek!


Ahogy a fejlécen is olvashattátok már, úgy döntöttem, belekezdek egy új Vampire Diaries fanfictionba, aminek a címe: Because the blood doesn't become into water, vagyis "Mert a vér nem válik vízzé". 
A történet a sorozat 3x04. részének végétől veszi kezdetét, amikor Stefan és Klaus visszatérnek Mystic Fallsba, Elena bevallja végre, hogy van köztük valami Damonnel és Damon elmegy Katherine-nel "szórakozni". Úgy tervezem, hogy ezektől kezdve írom meg ezt a történetet, figyelve az előzményekre és minden, ami ezután jön majd, saját lesz. Ha mégsem és valamit úgy írok, mint a sorozatban, azt természetesen nem fogom saját ötletnek kisajátítani :) 
Hirtelen most nem jut eszembe semmi több. Remélem érdekel majd Titeket a hamarosan érkező prlógus! :) 

Zsani