Prológus

Sziasztok!

Meg is érkezett a történet prológusa, ami nagyjából sejteti, hogy a történet milyen szálon kezd majd el futni. Remélem tetszeni fog és a véleményeteket kifejtitek majd egy kommenttel :) És még most az elején szeretném "megszabni", hogy két komment után jön új fejezet. Remélem ez nem lesz akadály ;)
És akkor jöjjön a prológus! :)

(Breakeven)

Az ősz első jelei már megmutatkoztak Mystic Fallsban. A szél volt az első árulkodó jel, hogy már nem a kellemes meleg nyári évszakban járnak, sokkal inkább vált csípőssé és szúróssá a levegő. Egyre több kósza levelet vitt magával az utcákon, elborítva ezzel a zöld gyepet, de csak fújt megállíthatatlanul.

És nemsokára egy családi házból kilépő lány haját is megérintette a fuvallat. Felsóhajtott és visszaszaladt a kabátjáért az előszobába, majd felhúzta magán és úgy indult el a középiskola felé. Közben pedig gondolkodott, mit is kellene tennie. Mit kellene éreznie, hogy ne derüljön ki. A cselekvése mindent el fog árulni magáról, mit is érez. Tehát… cselekedjen érzések nélkül? Az lehetetlen… mert akkor érzéketlenné válna. És ő… egy olyan nő, aki nem tudna érzelmek nélkül élni. Kellett neki a szerelem, a barátság és az a vonzalom is, amit egy férfi iránt érzett. De ezt még magának sem akarta elismerni…

Nagyot nyelt hát és az iskola hatalmas ajtaja előtt megtorpant. Ma újabb év veszi kezdetét. De most egy különbséggel… Stefan nem lesz itt vele, hogy három paddal arrébb egész órán őt figyelhesse. – Mert ő elment… - szorult el a torka Elenának, miközben erre gondolt, majd elhessegette a fránya könnyeket, amik a szemébe kúsztak és nagy levegővétellel nyitott be az épületbe, utána pedig az osztályterembe. Furcsa lesz… tavaly még úgy hitte, sima év lesz az neki. Átlagos tini, akiben nincs semmi különleges. Éppen csak annyi, hogy árva lett a nyár alatt.

Viszont az elmúlt másfél év… túl sok rejtélyt adott neki. És túl sok igazságot. Bonnie, a legjobb barátnője boszorkány, az egyik legnemesebb boszorkánycsaládból. Tyler, a másik osztálytársa vérfarkas, aki már ölt és minden teliholdkor átváltozik. És ott van még Caroline… akit Katherine változtatott át. Az ő őse… aki eltűnt Mystic Fallsból.

 - Elena! – jött rögtön az életvidám Caroline hangja még a folyosón, mielőtt a tanterembe lépett volna. És amint odaért barna hajú barátnője mellé, megölelte. – Végzősök vagyunk! – vigyorgott teljes fogsorával, majd elszakadt Elenától és együtt léptek be a terembe. – Ez az utolsó év és hamarosan együtt ünnepeljük ezt meg – folytatta tovább, teljesen bezsongva, majd megállt Elena előtt, mikor látta a lány keserű mosolyát és komolyra vált az arca. – Elena, tudom, hogy egész nyáron kerested azt a férfit, akit szeretsz. Itt ismerted meg, talán fájó neked idejönni, ahol minden kezdődött. De töltsük el ezt az évet úgy, mint azelőtt… - sóhajtott egyet apró mosollyal a szőke hajú vámpír és ismét magához húzta Elenát egy ölelésre. – Minden rendben lesz – suttogta a fülébe.

 - Nem, Caroline. Semmi nem lesz rendben – telt meg szomorúsággal a hangja. Először készült kifakadni azóta, mióta Stefan egyenesen a szemébe mondta, hogy nem kíváncsi rá többé. – Elveszítettem azt, akit a legjobban szerettem és tudom, hogy talpra KELL állnom. Tudom! – hangsúlyozta ki még egyszer. – De nehéz… nagyon nehéz.

 - Tudod, Elena… nem véletlenül van egy őrangyalod Damon Salvatore személyében – vonta fel Caroline a szemöldökét kicsi kacsintással, persze az ajkain látszott, hogy neki nem a szíve csücske az a vámpír, de mégis… Elenának fontossá vált az utóbbi időben. Neki kellett, hogy jól legyen.

 - Damont napok óta nem láttam. Azóta, hogy megharapta az apádat, nem beszéltem vele – rázta a fejét bánatosan. – Mindkettejük távol van tőlem ebben a pillanatban – sóhajtott lemondóan, majd Caroline-ra mosolygott halványan. – De jól leszek. Amíg nem kerül egyikük sem a közelembe, semmi bajom nem lesz. A talpamra fogok állni! – bólintott egyet, majd a Caroline mögött álló Tylerre mosolygott. – És neki nem muszáj mindent elmesélned – nevetett végre élettel telve, majd körülmérte az osztályát.

Nem is telt el sok idő, hogy az osztályteremben néma csend uralkodjon és bejöjjön rajta a már jól ismert történelem tanár, Alaric Saltzman. – Nos, fiatalok… utolsó éveteket töltitek a Mystic Falls-i gimiben – tette le a könyveket az asztalra, hogy utána leüljön a székre, és körbemérje az osztályát.

És beszélni kezdett, folyamatosan. Öt percig meg sem állt, csak sorolta az elvárásait, néha humorral fűszerezve mondatait, mígnem meg nem hallatszódott egy kopogás az ajtón.

És az ajtón belépett egy barna hajú srác. Az osztály többsége pedig kitátotta a száját, akárcsak Alaric. De Elena arcán volt a legnagyobb döbbenet, még megszólalni sem lett volna képes.

 - Elnézést, elkéstem – jelent meg egy féloldalas mosoly a belépő fiú arcán, és egy gúnyos pillantást villantott Rick felé, de úgy ült le, hogy Elenára sem nézett.

Elena pedig egyetlen szót volt képes kinyögni… - Stefan…